Lassan két hete, hogy közzé tettem utolsó blog írásomat. Nos, azóta sok-sok minden történt velünk, lássuk csak sorjában:
Ott hagytam abba, hogy hóembert építettünk. Nagyon jó móka volt, azt hiszem, újra élem gyermekkoromat Sárival. És élvezem. Nagyon is élvezem! :) Szóval nem extra nagy, de Sárinak mindenképpen méretes hóember született az udvarunkon. Sári a kalapjáról azonosítja és mivel beszélni még nem tud, ezzel mutatja a hóembert. Persze muszáj volt rögtönöznünk is,hiszen nem volt itthon sárgarépa, ami az orra lett volna, így jobb híján egy IKEA-s narancssárga műanyag kés képezte a hóember orrát. Sárinak mindegy volt, mi meg Petivel büszkén feszítettünk, hogy ezt a problémát is percek alatt megoldottuk leleményességünkkel. Aztán jött a kalap mizéria, hiszen fogalmam sem volt hirtelen, milyen kalapja is van egy hóembernek. Rég volt már, mikor utoljára igazi hóembert építettem. Cilinder? Vödör? Hát nem tudom. Mindegy is, mert a mi hóemberünknek lila szülinapi kalapja lett. :D Sári puszilgatta, szeretgette. Mármint a hóembert... :) Naponta többször is odament a bejárati ajtóhoz, ágaskodva lesett ki az üvegen és jelezte a buksija ütögetésével, hogy a hóembert szeretné megnézni, majd minden alkalommal dobott neki puszit is. Sajnos a hóember az összes hóval együtt elolvadt, maroknyi hókupac jelzi még talán, hogy ott valaha egy hóember állt. Sári még ehhez is oda megy és puszit ad neki. Hát, ilyen édes a mi Sárink!
Sára nap betegséggel
19-én Sára nap volt, gyermekünk pontosan második névnapját ünnepelhettük. Persze mindez hogy múlhatott volna el nyugalomban?! Sajnos Sárinak sikerült egy hasmenéses-hányós vírust összeszednie. Soha nem hányt még, nagyon meg is lepődött szegény, mikor fogalmazzunk úgy, átesett a tűzkeresztségen. Nem részletezném a betegséget (egy dolog kivételével, amit lentebb máris megosztok Veletek), legyen elég annyi, hogy túl vagyunk rajta. Szóval, érdekes dolgot hallottam először egy nagyon kedves barátnőmtől, akinek már 10 éves ikrei vannak, tehát a tapasztalat mondatta Vele, majd ugyanezt a gyerekorvosunk is megerősítette. Hányás és hasmenés esetén keverjük ki a colaból a szénsavat, hogy ne büfiztesse a gyermeket és azt adjuk neki. Ez helyreteszi a gyermek pocakját. Dokink szerint mivel a cola édes, minden gyerek szereti. Na, persze hogy Sári a kivétel ez alól, úgy köpte ki, hogy öröm volt nézni. Próbáltam bele könyörögni egy-két kortyot, sikertelenül. Fel is adtam, majd pár év múlva Ő fog nekem könyörögni pár kortyért... :) Oké, no para, folytattuk a kúrát cola nélkül. Szerencsére csak 2 napig tartott a betegség, az is láz nélkül.
Vírus ide, vírus oda, majd pedig kúra ide, kúra oda, a mi Sárinknak névnapja volt, így ünnepeltünk. Persze az említett vírusnak köszönhetően krumplival és háztartási keksszel, de így is jó volt. Mamitól és papitól kapott egy hintalovat. Gyorsan kerestünk is neki nevet, Gullivernek kereszteltük. Sári szívéhez nőtt pillanatok alatt.
Bölcsi látogatás
Petivel arra jutottunk, hogy bár nagyon élvezem az itthon létet Sárival és persze Ő is velem/velünk, Neki viszont ez nem elég, ennél több kell. Próbálom lefoglalni mindenféle érdekes dologgal, mesekönyveket nézünk, mesélek is neki, rajzolunk, legozunk, labdázunk, tornyot építünk építőpoharakból, mindezek ellenére látom rajta, hogy más inger is kellene Neki, unja már ezeket a dolgokat. Pedig újdonságokkal próbálom tarkítani a játékokat, hogy ne legyen minden nap ugyanolyan neki, mindhiába... Pár hónapot mindenképpen szeretnék még Vele itthon maradni, de április-májustól megpróbáljuk a bölcsit. Kerestünk is egyet Neki. Neten találtam egy nekem nagyon tetszőt, fel is hívtam őket bővebb tájékoztatásért. Kedves és segítőkész volt az intézményvezető, meg is beszéltünk egy személyes találkozót mára, azaz 24-re. Mondta, hogy sokat mutat majd Sári reakciója, hogy is viselkedik, mikor meglátja a környezetet, a többi gyermeket. Nagyon röviden és tömören a következő történt: Bementünk, kabátot és cipőt letettük, Sárira tappancsos zoknit adtam, majd megfordult és bement az egyik terembe, ahol gyerekek voltak. Nagyon tetszett Neki, azonnal elkezdett játszani. Mi Petivel és az intézményvezetővel átmentünk egy másik terembe, Sári ekkor sem keresett bennünket, pedig nem voltunk szem előtt. Jó volt ezt így látni, megerősített bennünket abban, hogy Sárinak közösségbe kell mennie. Igaz, első körben csak 3 napot tölt majd ott az ötből, aztán ha annyira tetszik neki, akkor szeptembertől mehet egész héten... Örülök, hogy így alakult, bár nehéz lesz Őt elengednem. Tudom, hogy ennek így kell lennie és Neki nagyon jó lesz, de mégis... Egyik szemem sír, a másik nevet! És ez azt hiszem így van rendjén! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése