Hóembert építettünk, Sára napot ültünk egy összeszedett vírussal és bölcsit is látogattunk

Lassan két hete, hogy közzé tettem utolsó blog írásomat. Nos, azóta sok-sok minden történt velünk, lássuk csak sorjában:

Ott hagytam abba, hogy hóembert építettünk. Nagyon jó móka volt, azt hiszem, újra élem gyermekkoromat Sárival. És élvezem. Nagyon is élvezem! :) Szóval nem extra nagy, de Sárinak mindenképpen méretes hóember született az udvarunkon. Sári a kalapjáról azonosítja és mivel beszélni még nem tud, ezzel mutatja a hóembert. Persze muszáj volt rögtönöznünk is,hiszen nem volt itthon sárgarépa, ami az orra lett volna, így jobb híján egy IKEA-s narancssárga műanyag kés képezte a hóember orrát. Sárinak mindegy volt, mi meg Petivel büszkén feszítettünk, hogy ezt a problémát is percek alatt megoldottuk leleményességünkkel. Aztán jött a kalap mizéria, hiszen fogalmam sem volt hirtelen, milyen kalapja is van egy hóembernek. Rég volt már, mikor utoljára igazi hóembert építettem. Cilinder? Vödör? Hát nem tudom. Mindegy is,  mert a mi hóemberünknek lila szülinapi kalapja lett. :D Sári puszilgatta, szeretgette. Mármint a hóembert... :) Naponta többször is odament a bejárati ajtóhoz, ágaskodva lesett ki az üvegen és jelezte a buksija ütögetésével, hogy a hóembert szeretné megnézni, majd minden alkalommal dobott neki puszit is. Sajnos a hóember az összes hóval együtt elolvadt, maroknyi hókupac jelzi még talán, hogy ott valaha egy hóember állt. Sári még ehhez is oda megy és puszit ad neki. Hát, ilyen édes a mi Sárink!

Sára nap betegséggel

19-én Sára nap volt, gyermekünk pontosan második névnapját ünnepelhettük. Persze mindez hogy múlhatott volna el nyugalomban?! Sajnos Sárinak sikerült egy hasmenéses-hányós vírust összeszednie. Soha nem hányt még, nagyon meg is lepődött szegény, mikor fogalmazzunk úgy, átesett a tűzkeresztségen. Nem részletezném a betegséget (egy dolog kivételével, amit lentebb máris megosztok Veletek), legyen elég annyi, hogy túl vagyunk rajta. Szóval, érdekes dolgot hallottam először egy nagyon kedves barátnőmtől, akinek már 10 éves ikrei vannak, tehát a tapasztalat mondatta Vele, majd ugyanezt a gyerekorvosunk is megerősítette. Hányás és hasmenés esetén keverjük ki a colaból a szénsavat, hogy ne büfiztesse a gyermeket és azt adjuk neki. Ez helyreteszi a gyermek pocakját. Dokink szerint mivel a cola édes, minden gyerek szereti. Na, persze hogy Sári a kivétel ez alól, úgy köpte ki, hogy öröm volt nézni. Próbáltam bele könyörögni egy-két kortyot, sikertelenül. Fel is adtam, majd pár év múlva Ő fog nekem könyörögni pár kortyért... :)  Oké, no para, folytattuk a kúrát cola nélkül. Szerencsére csak 2 napig tartott a betegség, az is láz nélkül.
Vírus ide, vírus oda, majd pedig kúra ide, kúra oda, a mi Sárinknak névnapja volt, így ünnepeltünk. Persze az említett vírusnak köszönhetően krumplival és háztartási keksszel, de így is jó volt. Mamitól és papitól kapott egy hintalovat. Gyorsan kerestünk is neki nevet, Gullivernek kereszteltük. Sári szívéhez nőtt pillanatok alatt.

Bölcsi látogatás

Petivel arra jutottunk, hogy bár nagyon élvezem az itthon létet Sárival és persze Ő is velem/velünk, Neki viszont ez nem elég, ennél több kell. Próbálom lefoglalni mindenféle érdekes dologgal, mesekönyveket nézünk, mesélek is neki, rajzolunk, legozunk, labdázunk, tornyot építünk építőpoharakból, mindezek ellenére látom rajta, hogy más inger is kellene Neki, unja már ezeket a dolgokat. Pedig újdonságokkal próbálom tarkítani a játékokat, hogy ne legyen minden nap ugyanolyan neki, mindhiába... Pár hónapot mindenképpen szeretnék még Vele itthon maradni, de április-májustól megpróbáljuk a bölcsit. Kerestünk is egyet Neki. Neten találtam egy nekem nagyon tetszőt, fel is hívtam őket bővebb tájékoztatásért. Kedves és segítőkész volt az intézményvezető, meg is beszéltünk egy személyes találkozót mára, azaz 24-re. Mondta, hogy sokat mutat majd Sári reakciója, hogy is viselkedik, mikor meglátja a környezetet, a többi gyermeket. Nagyon röviden és tömören a következő történt: Bementünk, kabátot és cipőt letettük, Sárira tappancsos zoknit adtam, majd megfordult és bement az egyik terembe, ahol gyerekek voltak. Nagyon tetszett Neki, azonnal elkezdett játszani. Mi Petivel és az intézményvezetővel átmentünk egy másik terembe, Sári ekkor sem keresett bennünket, pedig nem voltunk szem előtt. Jó volt ezt így látni, megerősített bennünket abban, hogy Sárinak közösségbe kell mennie. Igaz, első körben csak 3 napot tölt majd ott az ötből, aztán ha annyira tetszik neki, akkor szeptembertől mehet egész héten... Örülök, hogy így alakult, bár nehéz lesz Őt elengednem. Tudom, hogy ennek így kell lennie és Neki nagyon jó lesz, de mégis... Egyik szemem sír, a másik nevet! És ez azt hiszem így van rendjén! :))

 Egyre kislányosabb

Nagyon nehéz Sáriról véleményt alkotnom, hiszen az anyja vagyok, így nem meglepő, hogy elfogult is Vele szemben. Mindenesetre azt látom, hogy kezd egyre kislányosabbá válni. Eddig csecsemő, majd baba volt, most pedig kislányosodik. Fura érzés ez... Eddig ezt vártam, most pedig nem tudok ezzel mit kezdeni. A sok közhely, legalábbis amit annak gondoltam most mind-mind teret nyer magának - úgy rohan az idő, hogy mire észbe kapok tényleg iskolába kell vinnem a gyermekünket, holott még a bölcsinek sem kezdtünk neki. :)

"A környék legjobb csaja!" - Ezzel nem is vitatkoznék :)

Mesekönyvek

Nagyjából bő egy hónapja elkezdték Sárit érdekelni a mesekönyvek. Eddig nagyon gyorsan - fogalmazzunk úgy - átlapozta őket. Na nem kell azt gondolni, hogy most leülünk és mesét olvasunk, mert az egyszerűen lehetetlen nála. Talán túl korai is. Próbálom elmesélni neki az adott mesét saját szavaimmal a képek alapján . Ez ebben a formában le is köti. Nézegeti a képeket, jól szemügyre vesz minden apró részletet. Sokkal jobb megfigyelő, mint én vagyok, pedig nekem sem lehet okom panaszra! :D Kicsi ujjaival rámutat egyes dolgokra, én pedig mondom neki, hogy mi is az. Ha ismerős dologgal találkozik, azonnal a tudtomra is adja! Pl. egyik mesében van a vadász, aki szakállas, pont úgy, mint Arnold nagypapi - minden nap többször is megnézzük és ez Sárit rendkívül boldoggá teszi.

Sári kedvenc könyvével

 Játszóházban jártunk

Voltunk játszóházban. Itt Dunakeszin nyílt még 2012. év végén egy irtó jó játszóház, amit a tavalyi év utolsó napján ki is próbáltunk. Ma Peti ötletének köszönhetően délután ismét ellátogattunk ebbe a játszóházba. Hétköznap lévén alig voltak, aminek bizonyos szempontból nagyon is örültünk. Sári mindenhez hozzáfért és nem kellett a nagyok lökdösődésétől sem tartanunk (ami ilyen helyen elkerülhetetlen). Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek... :))

Játszóház 1

Játszóház 2

Ma végre szánkózhattunk

Tegnap este elkezdett havazni. Titkon bíztam benne, hogy esik elegendő hó. Legnagyobb örömömre - igaz nem több centi hó várt ránk - mégis megfelelő mennyiségű hó látványa tárult elénk reggel, mikor kikukucskáltunk az ablakon. Így hát eljött Sári életében az első szánkózás ideje. Nagy várakozás volt benne, csakúgy, ahogy bennünk is, holott nem tudta, mi is ez valójában. Honnan is tudhatta volna... Vettünk neki egy bob szánkót. Pirosat. :) Beleült. Itt bent, a lakásban. Próbáltam mondani, hogy ez mire való, de csak nem érdekelte, miről regélek Neki. Ült benne és várta, hogy történjen valami. Próbálta a csatot becsatolni, vajmi kevés sikerrel. Aztán végre anya és apa is elkészült, így már mindannyian készen álltunk a nagy pillanatra.

Nagyon élvezte, de ez a képen is jól látszik :)

Hóembert építettünk

Sári legnagyobb örömére megépítettük első közös hóemberünket. Természetesen a fotók ezúttal sem maradhattak el. Igazi csapatmunka volt,  de erről majd a következő bejegyzésemben bővebben olvashattok...

Ahogy kezdődik, reméljük nem úgy folytatódik...

Elkezdődött 2013! Ilyenkor mindig kíváncsian várom, mit hoz az új év. Idei évünk Sári apu munkájából kifolyólag fogalmazzunk úgy mozgalmasan kezdődött. Szokták mondani, hogy olyan lesz az éved, ahogy azt kezdted. Maradjunk annyiban, hogy remélem ez esetben mi most kivételek leszünk...

A legújabb őrület a RAJZ

Sári mióta megkapta kis székét és asztalát, kizárólag legújabb szenvedélyének hódol, ami nem más, mint a RAJZ! Elmondhatatlanul szeret rajzolni, vagy inkább még csak firkálni. De ugye valahol el kell kezdeni! :) Érdekes, hogy 90%-ban itt is a bal kezét használja. Nem mondom, hogy a jobb kezét egyáltalán nem "foglalkoztatja", de vitathatatlanul a bal kéz a domináns. Meglátjuk, hogy alakul ez a jövőben, érdeklődéssel várom ilyen téren is a fejlődését!
A másik érdekesség, hogy majdhogynem az első pillanattól kezdve szépen és leginkább helyesen fogja a ceruzát. Pedig soha nem mutattam meg neki, hogy kell fogni. Egyszerűen csak elleste tőlem, azt hiszem ennyiről van szó! Sokszor mondtam már, hogy okosügyesenyémlány! <3

Sári legújabb hobbija

Piac :))

A gyerek kedvéért az ember újra tanul dolgokat...

Biztos van vagy 20 éve, hogy utoljára baglyot rajzoltam :)

Január 6-át írunk, Boldizsár napja van. Természetesen a mai nap felhívjuk testvérem kisfiát, hogy felköszöntsük névnapja alkalmából. Itt sem feledkezünk meg róla: Isten éltessen Drága Boldika! Sári minden nap többször is saját játék mobiljával tárcsázza Boldit (igaz, neki ha jól tudom nincs sem igazi, sem pedig játék telefonja, így pedig telefonszáma sem, na de Sárinak ezt nem kell tudnia :D) és elmesél neki mindent, ami Vele/velünk történik. Annyira édes, mikor mondja a halandzsa szövegét. Mit nem adnék azért, hogy egyszer megtudjam, ilyenkor mi jár a kis agyában... Azért egy-egy szó teljesen felismerhető, mint pl "Boji - Boldi és Haó - Halló". Azt hiszem kutyákról is esik szó, hiszen minden alkalommal van "vau-vau" is!

(Állat)hangok

Tudjuk már a kutyát, cicát, kígyót, kacsát, libát, tyúkot, kakast, malacot, tehenet, macit, halat :)), baglyot, szamarat, tudjuk, hogy csinálnak a madarak a szárnyukkal, valamint, hogy mit mond a télapó, milyen hangot ad az autó, vagy éppen az óra. A hóembert kalapjáról azonosítjuk, míg Arnold nagypapit a "krákogásáról". Nem tudom, hogy a többi gyerek mondja-e az anya, apa, mama, papa szavakat, mert Sári NEM. Ő a "kér" szóval kezdte, egy-két nap alatt rájöttünk, hogy abszolút tudatosan használja. Vicces volt hallani és persze megélni, hogy a gyermekünk első szava a "kér". Apát "Bá"-nak hívja, míg én lettem a "Ko". De ne kérdezze senki, hogy miért, egyetlen ötletem volt erre, a KOnyha... :DD

Bocsánat

Tanulunk bocsánatot kérni. Számomra rendkívül fontos, hogy valaki tudjon bocsánatot kérni. Emberek vagyunk, hibázunk, de sokkal többek leszünk azáltal, ha ezt be is látjuk és képesek vagyunk bocsánatot kérni. Sárinak is próbálom mindezt átadni és úgy gondoltam, eljött az ideje a bocsánatkérés megtanulásának. Pontosan tudom, hogy hosszú-hosszú idő még mire felfogja, miről is szól ez az egész, de ha okot ad rá, megkérem, hogy álljon oda a bizonyos személy elé és kérjen tőle bocsánatot, majd adjon egy puszit is. Próbálom elmagyarázni Neki, hogy butaságot csinált, vagy éppen fájdalmat okozott valakinek, ezért kell bocsánatot kérnie. Egyszer csak Sári kérésemnek eleget téve odaállt apukája elé, ránézett és azt mondta, hogy "Bo"! Istenem!!! El sem hittem, nagyon megható pillanat volt!

Remélem a jövő hetünk bizonyos szempontból nyugodtabb lesz, bizonyos szempontból viszont ugyanilyen tartalmas!

Először is nagyon Boldog Új Évet mindenkinek!!!

Szóval, Karácsony jól telt, Sári a várakozásainknak megfelelően nagyon élvezte a vendégsereget.

Mint említettem, 15 hónap után Petivel terveztünk 2 napot kettesben Balatonfüreden. Vártam már, de félelem is volt bennem, mert Sárit először hagytuk Anyáéknál Nagykanizsán. Nem tudtuk, hogy fogja viselni az első külön töltött teljes napot, majd utána az éjszakát, csak bíztunk benne, hogy mivel nagyon ragaszkodik mamihoz és papihoz, zökkenőmentes lesz a Velük töltött két nap! Azt kell, hogy mondjam, engem/minket jobban megviselt, mint Őt! Nagyon jól érezte magát a nagyszülőkkel. Anya elmondása alapján azért néha eszébe jutottunk, akkor megkérdezett bennünket, de miután megkapta a megnyugtató választ élvezte tovább a nagyszülői kényeztetést! <3
Pár óra elteltével sikerült azért nekünk is kikapcsolnunk Petivel és élvezni a napsütést, a frissítő masszázst és a wellness által nyújtott egyéb kényeztető szolgáltatásokat!

Aztán jött az ötlet, hogy maradjunk plusz egy éjszakát, de már Sárival! Telefon anyáéknak, másnap indulás Sáriért, ebéd Kanizsán, irány vissza Balatonfüred. Leírhatatlan, amit láttunk Sári arcán! Kikönyörögni sem tudtuk a medencéből! (Természetesen a wellness részlegen a gyermek medencéről beszélek és nem képen látható kádról! :D)

Aztán vacsora a szálloda éttermében élő zenével. Meg sem lepődtünk, mikor láttuk, hogy gyermekünk az étterem közepén egyedül rázza... :D Az éttermi étkezések, így a másnapi reggeli is külön örömöt jelentett Sárnak. Nagyon tetszett neki, hogy ennyi emberrel reggelizhet együtt!

Volt egy játszószoba, ahonnan a hintalónak köszönhetően nem tudtunk elszabadulni! De nem volt ez sem gond, nagyon jó volt így együtt HÁRMAN (vagyis a hintalóval együtt négyen :D)!

Nagyon odavan a lovakért, azt hiszem, ez a fenti képen is jól látszik! :) Hamarosan névnapja lesz, így nem okoz gondot, hogy mit is vegyünk Neki!


Summa summárum jól sikerült ez a pihenés, mindannyian kipihenten és feltöltődve jöttünk haza!

Még egyszer nagyon Boldog Új Évet kívánunk mindenkinek, legyen egészségben és sikerekben gazdag a 2013-as évetek, valamint olyan, amilyennek megálmodtátok!