Csaknem 2 hónap kihagyás után ÚJRA ITT! :)

Először is elnézést mindazoktól, akik valóban kíváncsiak ránk, vagyis a legkisebb Várhidire... Nincs igazi mentségem, nem is keresnék kibúvót, nem lenne szép dolog. Lényeg, hogy most újra itt és próbálok minden fontosabb eseményről beszámolni Nektek! Lássuk csak, mivel is kezdjem... Talán az egyik (számomra mindenképpen) legfontosabbal...

Fogak:

Immáron 10 foggal rendelkezünk és ha Sári anyu jól érezte, akkor a jobb alsó rágófoggal megérkezett a 11. fog!!!! Egy hős a gyermekünk, nyugodt szívvel mondhatom, hogy ezidáig a napközbeni kisebb nyűgösséggel és egy-egy, elvétve megeső éjszakai pár másodperces ébredéssel simán veszi ezt az akadályt (is). Cumink még mindig van, nem lenne szerencsés pont most elvenni Tőle. Kettőt szét is rágott, de ami számomra is meglepő, hogy ezeket ki is dobta a kukába. Na, ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy Sári észlelte, hogy szétrágta a cumiját és aztán úgy döntött, hogy mivel ez már használhatatlan ebben a formában, kidobta... Anya észlelte és anya kérte meg, hogy dobja ki! De így is járt a dicséret. És ha már fogak, akkor itt a következő téma, az

Evés egyedül:

Eszik a mi Sárink egyedül. Villával jobban megy neki, mint kanállal. Utóbbiból egyenlőre kifolyik, valamint kipotyog mindaz, aminek a szájában kellene landolnia. De sebaj, kitartóan gyakoroljuk a kanál használatát. Szóval, villával nagyon megy már, büszke is Rá anya és apa! Tudom, hogy a jobbkezesség/balkezesség még jóval később alakul ki, de ismét feltűnt, hogy mint korábban minden egyéb játéknál is itt is a bal kezét használja. Egyértelműen csak bal kézzel eszik. Próbáltam a jobb kezébe adni az evőeszközt, átrakja a balba. Hát ha így, legyen így! Akkor hajrá bal kéz!

A villás akció videoját pedig itt láthatjátok:

Bölcsi:

Április 15-től bölcsis lesz. Egyik szemem sír, a másik nevet. Tudom, hogy szüksége van a társaságra, az átlagnál sokkal társaságibb, közösségibb gyerek. Élvezi az élet gyerektársaságban eltöltött minden percét. Voltunk ismét a bölcsiben, elvittük a szükséges papírokat, illetve az intézményvezetővel megbeszéltük a részleteket. Sári ismét be szeretett volna menni a gyerekekhez, amit aztán a dadák meg is engedtek neki. :) Eme téma boncolgatása április 15-ét követően várható... :)
Kissé aggódtam amiatt, hogy Sárinak ezidáig nem volt semmilyen alvókája, vagy játéka, amihez mindenek felett (kis túlzással persze) ragaszkodott volna. Gondoltam, ez azért jelentősen megkönnyítené majd az első bölcsis napokat. Aztán mintha megérezte volna, egyik napról a másikra jött a Barney-őrület.

Barney:

Szó szerint őrület. Én gyakorlatilag bele őrültem egy ilyen plüss beszerzésébe! :) Na, szóval az úgy volt, hogy egészen elképesztő módon rajong ezért a lila dinóért Sári, így Petivel arra gondoltunk, beszerzünk egy plüss Barney-t. Ez egész egyszerű feladatnak ígérkezett. De csak ígérkezett... Több napba telt, mire találtunk egy nem éneklő, nem táncoló, nem elemes Barneyt, hiszen nekünk csak egy "snassz" Barney kellett. Lehet, hogy Cardiffba egyszerűbb volt 100 főre megszervezni itthonról egy vacsorát, mint egy ilyen lila, egyszerűen csak csöndben ülő, szerethető figurát Magyarországon előkeríteni... :) Lényeg, hogy megvan, Barney immáron a V-klán teljes értékű tagja! :D Azon pedig már meg sem lepődtünk, hogy az eddig a kizárólag egy szótagú szavakat, vagy a szavak első szótagját mondó gyermekünk hirtelen teljesen tisztán kimondta azt, hogy BARNEY! :DDD

És ha már beszéd:

Sok-sok dolgot tud már, szerintem hamarosan ketté áll majd a fülünk, olyan dolgokkal áll elénk Sári. Verbálisan tuti fölénk fog kerekedni, ez nem is kérdés! Sári apu ha olvasod, kösd fel a gatyát! :)))

 Újabb akció Matyiéknál:

Az pedig úgy volt, hogy Matyinál és Manyinál voltunk, mint oly sokszor :)! Sári játszott többek között a telefonnal is. Hallózott, teljesen ártatlanul - gondoltuk mi! Aztán egy későbbi alkalommal Matyi az alábbi sztorival fogadott bennünket:

"Sári felhívta Indonéziát!"

Ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha!!!!! Jó vicc, gondoltam! Még hogy az én 16 (immáron 18, de akkor még csak 16) hónapos gyermekem hogy hívná már fel Indonéziát?! Aztán elmesélte Matyi, hogy ez nem vicc! Na, ekkor már az én arcomról is lefagyott a mosoly... Aztán persze megkönnyebbültem (meg Peti is), mert mindösszesen (ha jól emlékszem) 40 Ft-ért próbálták kapcsolni Indonéziát. Hogy a vonal megszakadt, vagy éppen Sári tette még idejében vissza a kagylót a helyére, örökre titok marad. :) Mindenesetre szerencsénk volt, hogy Sári legújabb indonéz barátja nem "HALLÓ-zott" a vonal másik végén. :DDD Egyébként pedig végiggondolva az esetet ez egyetlen módon történhetett: egy furcsa véletlen folytán sikerült Sárinak olyan számsort beütnie, ami a világ másik pontján valóban létezik...Vagy lehet, hogy nem is Sárinak, de mivel Ő a legkisebb és beszélni még nem tud, ezáltal megvédeni sem a becsületét, Ő viszi el a balhét! Hát, így megy ez nálunk! :))))

Egyenlőre most ennyi, de van még tartozásom, így ígérem, pár nap múlva innen folytatom...

Hóembert építettünk, Sára napot ültünk egy összeszedett vírussal és bölcsit is látogattunk

Lassan két hete, hogy közzé tettem utolsó blog írásomat. Nos, azóta sok-sok minden történt velünk, lássuk csak sorjában:

Ott hagytam abba, hogy hóembert építettünk. Nagyon jó móka volt, azt hiszem, újra élem gyermekkoromat Sárival. És élvezem. Nagyon is élvezem! :) Szóval nem extra nagy, de Sárinak mindenképpen méretes hóember született az udvarunkon. Sári a kalapjáról azonosítja és mivel beszélni még nem tud, ezzel mutatja a hóembert. Persze muszáj volt rögtönöznünk is,hiszen nem volt itthon sárgarépa, ami az orra lett volna, így jobb híján egy IKEA-s narancssárga műanyag kés képezte a hóember orrát. Sárinak mindegy volt, mi meg Petivel büszkén feszítettünk, hogy ezt a problémát is percek alatt megoldottuk leleményességünkkel. Aztán jött a kalap mizéria, hiszen fogalmam sem volt hirtelen, milyen kalapja is van egy hóembernek. Rég volt már, mikor utoljára igazi hóembert építettem. Cilinder? Vödör? Hát nem tudom. Mindegy is,  mert a mi hóemberünknek lila szülinapi kalapja lett. :D Sári puszilgatta, szeretgette. Mármint a hóembert... :) Naponta többször is odament a bejárati ajtóhoz, ágaskodva lesett ki az üvegen és jelezte a buksija ütögetésével, hogy a hóembert szeretné megnézni, majd minden alkalommal dobott neki puszit is. Sajnos a hóember az összes hóval együtt elolvadt, maroknyi hókupac jelzi még talán, hogy ott valaha egy hóember állt. Sári még ehhez is oda megy és puszit ad neki. Hát, ilyen édes a mi Sárink!

Sára nap betegséggel

19-én Sára nap volt, gyermekünk pontosan második névnapját ünnepelhettük. Persze mindez hogy múlhatott volna el nyugalomban?! Sajnos Sárinak sikerült egy hasmenéses-hányós vírust összeszednie. Soha nem hányt még, nagyon meg is lepődött szegény, mikor fogalmazzunk úgy, átesett a tűzkeresztségen. Nem részletezném a betegséget (egy dolog kivételével, amit lentebb máris megosztok Veletek), legyen elég annyi, hogy túl vagyunk rajta. Szóval, érdekes dolgot hallottam először egy nagyon kedves barátnőmtől, akinek már 10 éves ikrei vannak, tehát a tapasztalat mondatta Vele, majd ugyanezt a gyerekorvosunk is megerősítette. Hányás és hasmenés esetén keverjük ki a colaból a szénsavat, hogy ne büfiztesse a gyermeket és azt adjuk neki. Ez helyreteszi a gyermek pocakját. Dokink szerint mivel a cola édes, minden gyerek szereti. Na, persze hogy Sári a kivétel ez alól, úgy köpte ki, hogy öröm volt nézni. Próbáltam bele könyörögni egy-két kortyot, sikertelenül. Fel is adtam, majd pár év múlva Ő fog nekem könyörögni pár kortyért... :)  Oké, no para, folytattuk a kúrát cola nélkül. Szerencsére csak 2 napig tartott a betegség, az is láz nélkül.
Vírus ide, vírus oda, majd pedig kúra ide, kúra oda, a mi Sárinknak névnapja volt, így ünnepeltünk. Persze az említett vírusnak köszönhetően krumplival és háztartási keksszel, de így is jó volt. Mamitól és papitól kapott egy hintalovat. Gyorsan kerestünk is neki nevet, Gullivernek kereszteltük. Sári szívéhez nőtt pillanatok alatt.

Bölcsi látogatás

Petivel arra jutottunk, hogy bár nagyon élvezem az itthon létet Sárival és persze Ő is velem/velünk, Neki viszont ez nem elég, ennél több kell. Próbálom lefoglalni mindenféle érdekes dologgal, mesekönyveket nézünk, mesélek is neki, rajzolunk, legozunk, labdázunk, tornyot építünk építőpoharakból, mindezek ellenére látom rajta, hogy más inger is kellene Neki, unja már ezeket a dolgokat. Pedig újdonságokkal próbálom tarkítani a játékokat, hogy ne legyen minden nap ugyanolyan neki, mindhiába... Pár hónapot mindenképpen szeretnék még Vele itthon maradni, de április-májustól megpróbáljuk a bölcsit. Kerestünk is egyet Neki. Neten találtam egy nekem nagyon tetszőt, fel is hívtam őket bővebb tájékoztatásért. Kedves és segítőkész volt az intézményvezető, meg is beszéltünk egy személyes találkozót mára, azaz 24-re. Mondta, hogy sokat mutat majd Sári reakciója, hogy is viselkedik, mikor meglátja a környezetet, a többi gyermeket. Nagyon röviden és tömören a következő történt: Bementünk, kabátot és cipőt letettük, Sárira tappancsos zoknit adtam, majd megfordult és bement az egyik terembe, ahol gyerekek voltak. Nagyon tetszett Neki, azonnal elkezdett játszani. Mi Petivel és az intézményvezetővel átmentünk egy másik terembe, Sári ekkor sem keresett bennünket, pedig nem voltunk szem előtt. Jó volt ezt így látni, megerősített bennünket abban, hogy Sárinak közösségbe kell mennie. Igaz, első körben csak 3 napot tölt majd ott az ötből, aztán ha annyira tetszik neki, akkor szeptembertől mehet egész héten... Örülök, hogy így alakult, bár nehéz lesz Őt elengednem. Tudom, hogy ennek így kell lennie és Neki nagyon jó lesz, de mégis... Egyik szemem sír, a másik nevet! És ez azt hiszem így van rendjén! :))

 Egyre kislányosabb

Nagyon nehéz Sáriról véleményt alkotnom, hiszen az anyja vagyok, így nem meglepő, hogy elfogult is Vele szemben. Mindenesetre azt látom, hogy kezd egyre kislányosabbá válni. Eddig csecsemő, majd baba volt, most pedig kislányosodik. Fura érzés ez... Eddig ezt vártam, most pedig nem tudok ezzel mit kezdeni. A sok közhely, legalábbis amit annak gondoltam most mind-mind teret nyer magának - úgy rohan az idő, hogy mire észbe kapok tényleg iskolába kell vinnem a gyermekünket, holott még a bölcsinek sem kezdtünk neki. :)

"A környék legjobb csaja!" - Ezzel nem is vitatkoznék :)

Mesekönyvek

Nagyjából bő egy hónapja elkezdték Sárit érdekelni a mesekönyvek. Eddig nagyon gyorsan - fogalmazzunk úgy - átlapozta őket. Na nem kell azt gondolni, hogy most leülünk és mesét olvasunk, mert az egyszerűen lehetetlen nála. Talán túl korai is. Próbálom elmesélni neki az adott mesét saját szavaimmal a képek alapján . Ez ebben a formában le is köti. Nézegeti a képeket, jól szemügyre vesz minden apró részletet. Sokkal jobb megfigyelő, mint én vagyok, pedig nekem sem lehet okom panaszra! :D Kicsi ujjaival rámutat egyes dolgokra, én pedig mondom neki, hogy mi is az. Ha ismerős dologgal találkozik, azonnal a tudtomra is adja! Pl. egyik mesében van a vadász, aki szakállas, pont úgy, mint Arnold nagypapi - minden nap többször is megnézzük és ez Sárit rendkívül boldoggá teszi.

Sári kedvenc könyvével

 Játszóházban jártunk

Voltunk játszóházban. Itt Dunakeszin nyílt még 2012. év végén egy irtó jó játszóház, amit a tavalyi év utolsó napján ki is próbáltunk. Ma Peti ötletének köszönhetően délután ismét ellátogattunk ebbe a játszóházba. Hétköznap lévén alig voltak, aminek bizonyos szempontból nagyon is örültünk. Sári mindenhez hozzáfért és nem kellett a nagyok lökdösődésétől sem tartanunk (ami ilyen helyen elkerülhetetlen). Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek... :))

Játszóház 1

Játszóház 2

Ma végre szánkózhattunk

Tegnap este elkezdett havazni. Titkon bíztam benne, hogy esik elegendő hó. Legnagyobb örömömre - igaz nem több centi hó várt ránk - mégis megfelelő mennyiségű hó látványa tárult elénk reggel, mikor kikukucskáltunk az ablakon. Így hát eljött Sári életében az első szánkózás ideje. Nagy várakozás volt benne, csakúgy, ahogy bennünk is, holott nem tudta, mi is ez valójában. Honnan is tudhatta volna... Vettünk neki egy bob szánkót. Pirosat. :) Beleült. Itt bent, a lakásban. Próbáltam mondani, hogy ez mire való, de csak nem érdekelte, miről regélek Neki. Ült benne és várta, hogy történjen valami. Próbálta a csatot becsatolni, vajmi kevés sikerrel. Aztán végre anya és apa is elkészült, így már mindannyian készen álltunk a nagy pillanatra.

Nagyon élvezte, de ez a képen is jól látszik :)

Hóembert építettünk

Sári legnagyobb örömére megépítettük első közös hóemberünket. Természetesen a fotók ezúttal sem maradhattak el. Igazi csapatmunka volt,  de erről majd a következő bejegyzésemben bővebben olvashattok...

Ahogy kezdődik, reméljük nem úgy folytatódik...

Elkezdődött 2013! Ilyenkor mindig kíváncsian várom, mit hoz az új év. Idei évünk Sári apu munkájából kifolyólag fogalmazzunk úgy mozgalmasan kezdődött. Szokták mondani, hogy olyan lesz az éved, ahogy azt kezdted. Maradjunk annyiban, hogy remélem ez esetben mi most kivételek leszünk...

A legújabb őrület a RAJZ

Sári mióta megkapta kis székét és asztalát, kizárólag legújabb szenvedélyének hódol, ami nem más, mint a RAJZ! Elmondhatatlanul szeret rajzolni, vagy inkább még csak firkálni. De ugye valahol el kell kezdeni! :) Érdekes, hogy 90%-ban itt is a bal kezét használja. Nem mondom, hogy a jobb kezét egyáltalán nem "foglalkoztatja", de vitathatatlanul a bal kéz a domináns. Meglátjuk, hogy alakul ez a jövőben, érdeklődéssel várom ilyen téren is a fejlődését!
A másik érdekesség, hogy majdhogynem az első pillanattól kezdve szépen és leginkább helyesen fogja a ceruzát. Pedig soha nem mutattam meg neki, hogy kell fogni. Egyszerűen csak elleste tőlem, azt hiszem ennyiről van szó! Sokszor mondtam már, hogy okosügyesenyémlány! <3

Sári legújabb hobbija

Piac :))

A gyerek kedvéért az ember újra tanul dolgokat...

Biztos van vagy 20 éve, hogy utoljára baglyot rajzoltam :)

Január 6-át írunk, Boldizsár napja van. Természetesen a mai nap felhívjuk testvérem kisfiát, hogy felköszöntsük névnapja alkalmából. Itt sem feledkezünk meg róla: Isten éltessen Drága Boldika! Sári minden nap többször is saját játék mobiljával tárcsázza Boldit (igaz, neki ha jól tudom nincs sem igazi, sem pedig játék telefonja, így pedig telefonszáma sem, na de Sárinak ezt nem kell tudnia :D) és elmesél neki mindent, ami Vele/velünk történik. Annyira édes, mikor mondja a halandzsa szövegét. Mit nem adnék azért, hogy egyszer megtudjam, ilyenkor mi jár a kis agyában... Azért egy-egy szó teljesen felismerhető, mint pl "Boji - Boldi és Haó - Halló". Azt hiszem kutyákról is esik szó, hiszen minden alkalommal van "vau-vau" is!

(Állat)hangok

Tudjuk már a kutyát, cicát, kígyót, kacsát, libát, tyúkot, kakast, malacot, tehenet, macit, halat :)), baglyot, szamarat, tudjuk, hogy csinálnak a madarak a szárnyukkal, valamint, hogy mit mond a télapó, milyen hangot ad az autó, vagy éppen az óra. A hóembert kalapjáról azonosítjuk, míg Arnold nagypapit a "krákogásáról". Nem tudom, hogy a többi gyerek mondja-e az anya, apa, mama, papa szavakat, mert Sári NEM. Ő a "kér" szóval kezdte, egy-két nap alatt rájöttünk, hogy abszolút tudatosan használja. Vicces volt hallani és persze megélni, hogy a gyermekünk első szava a "kér". Apát "Bá"-nak hívja, míg én lettem a "Ko". De ne kérdezze senki, hogy miért, egyetlen ötletem volt erre, a KOnyha... :DD

Bocsánat

Tanulunk bocsánatot kérni. Számomra rendkívül fontos, hogy valaki tudjon bocsánatot kérni. Emberek vagyunk, hibázunk, de sokkal többek leszünk azáltal, ha ezt be is látjuk és képesek vagyunk bocsánatot kérni. Sárinak is próbálom mindezt átadni és úgy gondoltam, eljött az ideje a bocsánatkérés megtanulásának. Pontosan tudom, hogy hosszú-hosszú idő még mire felfogja, miről is szól ez az egész, de ha okot ad rá, megkérem, hogy álljon oda a bizonyos személy elé és kérjen tőle bocsánatot, majd adjon egy puszit is. Próbálom elmagyarázni Neki, hogy butaságot csinált, vagy éppen fájdalmat okozott valakinek, ezért kell bocsánatot kérnie. Egyszer csak Sári kérésemnek eleget téve odaállt apukája elé, ránézett és azt mondta, hogy "Bo"! Istenem!!! El sem hittem, nagyon megható pillanat volt!

Remélem a jövő hetünk bizonyos szempontból nyugodtabb lesz, bizonyos szempontból viszont ugyanilyen tartalmas!

Először is nagyon Boldog Új Évet mindenkinek!!!

Szóval, Karácsony jól telt, Sári a várakozásainknak megfelelően nagyon élvezte a vendégsereget.

Mint említettem, 15 hónap után Petivel terveztünk 2 napot kettesben Balatonfüreden. Vártam már, de félelem is volt bennem, mert Sárit először hagytuk Anyáéknál Nagykanizsán. Nem tudtuk, hogy fogja viselni az első külön töltött teljes napot, majd utána az éjszakát, csak bíztunk benne, hogy mivel nagyon ragaszkodik mamihoz és papihoz, zökkenőmentes lesz a Velük töltött két nap! Azt kell, hogy mondjam, engem/minket jobban megviselt, mint Őt! Nagyon jól érezte magát a nagyszülőkkel. Anya elmondása alapján azért néha eszébe jutottunk, akkor megkérdezett bennünket, de miután megkapta a megnyugtató választ élvezte tovább a nagyszülői kényeztetést! <3
Pár óra elteltével sikerült azért nekünk is kikapcsolnunk Petivel és élvezni a napsütést, a frissítő masszázst és a wellness által nyújtott egyéb kényeztető szolgáltatásokat!

Aztán jött az ötlet, hogy maradjunk plusz egy éjszakát, de már Sárival! Telefon anyáéknak, másnap indulás Sáriért, ebéd Kanizsán, irány vissza Balatonfüred. Leírhatatlan, amit láttunk Sári arcán! Kikönyörögni sem tudtuk a medencéből! (Természetesen a wellness részlegen a gyermek medencéről beszélek és nem képen látható kádról! :D)

Aztán vacsora a szálloda éttermében élő zenével. Meg sem lepődtünk, mikor láttuk, hogy gyermekünk az étterem közepén egyedül rázza... :D Az éttermi étkezések, így a másnapi reggeli is külön örömöt jelentett Sárnak. Nagyon tetszett neki, hogy ennyi emberrel reggelizhet együtt!

Volt egy játszószoba, ahonnan a hintalónak köszönhetően nem tudtunk elszabadulni! De nem volt ez sem gond, nagyon jó volt így együtt HÁRMAN (vagyis a hintalóval együtt négyen :D)!

Nagyon odavan a lovakért, azt hiszem, ez a fenti képen is jól látszik! :) Hamarosan névnapja lesz, így nem okoz gondot, hogy mit is vegyünk Neki!


Summa summárum jól sikerült ez a pihenés, mindannyian kipihenten és feltöltődve jöttünk haza!

Még egyszer nagyon Boldog Új Évet kívánunk mindenkinek, legyen egészségben és sikerekben gazdag a 2013-as évetek, valamint olyan, amilyennek megálmodtátok!

Karácsony előtti felfordulás, avagy a világvégét éreztük :)

Kaptunk egy kis ízelítőt a mi Sárinkból. Kisgyerekes anyák mindig 2 dologra fogják, ha kezelhetetlen a gyerek - vagy front van, vagy jön a gyerek foga. Hát, nálunk szerintem front is volt ma, meg a foga is jön, mindennek tetejébe talán még a világvégét is érezhette, olyannyira kezelhetetlenné vált a mi Angyalunk. Soha nem láttuk még ilyennek, egyszerűen nem tudtunk Vele mit kezdeni. Ketten kevesek voltunk hozzá! Gondolom lesznek még ilyen napok, Peti szerint még ilyenebbek is, így hát előre tekintek és bizakodom, hogy holnap egy jobb napra ébredünk. :)


Végre a fa is haza került, ajándékok becsomagolva, masnik is a helyükön, húsok pedig a hentesnél megrendelve... Ennyire ügyesek lennénk? Lehetséges ez? Mit csinálunk majd 23-án? Vér ciki lesz, ha nem lesz tennivalónk! :)


Voltak testvéremék, Sári nagyon várta már Boldit. Volt nagy játék és persze a  Jézuska is "bekukkantott" hozzájuk.

KARÁCSONY

Hát eljött a várva várt nap. Első mondhatni igazi Karácsonyunk. Anyáék is megérkeztek, fa NINCS, mondom NINCS a helyén. Karácsonyfa tartó eltört... Irány a Baumax. Férj biztosra megy, rögtön vásárol kettőt is! :) Eszembe is jutott a Facebookon keringő "Ezért szeretjük a karácsonyt :)" című iromány, melyet azonnal magunkra is formáltam:

Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső. Holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, megvan, eltört... :DDD

Mindegy, Karácsony lévén nem bosszankodunk, problémát megoldottuk és ez a lényeg. Persze Peti családjában azonnal szárnyra kelt a történetünk (de róluk kicsit lejjebb olvashattok részletesebben, természetesen képekkel - RESZKESSETEK!!!) :D

Szóval, Sári nem igazán tudott mit kezdeni a Karácsonyfával annak ellenére, hogy napok, sőt talán hetek óta nézegetjük a meséskönyvekben, mesélünk Neki róla...stb. Inkább elvonult a könyveihez. Aztán csak-csak felkeltette érdeklődését a sok csomag a fa alatt, így a segítségével minden csomag gazdára talált. 

A nagy (olasz) család


Ismeritek a "Tizenkét dühös ember" című filmet? Nálunk tizenkét vidám, nagyon is vidám ember ült le egy asztalhoz. És ez így volt kerek, egész... Úgy érzem, évek óta egyik legjobb Karácsonyunkat tudhatjuk magunk mögött. Remélem ezzel a maradék tizenegy is egyetért. :) Sári 3 órás délutáni alvással pihent rá erre a délutánra. És milyen jól tette! Tíz perc visszafogottság után Ő is megnyílt a társaság irányába. Ugyan az ebéd, nevezzük inkább estebédnek nem igazán 12 főre volt "méretezve", inkább 112-re, de legalább volt miből válogatni. Gyorsan előkerült a házi pálinka (a címke elég árulkodó). Imykének köszönet érte! :)

Mindezek után sikerült a társaságot asztalhoz ültetni, ami látván a fogyott pálinka mennyiséget higgyétek el, nem volt könnyű! Majd poénoktól és zrikáktól hangos zabálás kezdődött, pont úgy, mint ahogy egy igazi olasz családhoz illik. Igaz, Imyke?! :))

Az együtt töltött csekély 6 óra alatt végig jelen volt a mókázás, heccelődés, mert ez egy ilyen család. És milyen jó kis család! Egészen odáig jutottunk, hogy gondolatban családi vállalkozást indítottunk, természetesen személyre szabott feladatokkal. Sikersztori pedig csak úgy lehet ebből, ha olyan vállalkozásnak futunk neki, amihez papíron csak egy embernek van köze... Ez az ember viszont az életben ettől olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől! Hát, innen szép nyerni!

Legközelebb remélem a jól megérdemelt pihenés élményeivel jöhetek, addig is további kellemes Ünnepeket mindenkinek!

Nehezen, de rászántam magam...

Pocaklakó volt még a mi Sárink, mikor szerettem volna ennek a blognak nekikezdeni, de valahogy mindig elmaradt. Nagyon sajnálom, haragszom is emiatt magamra... Jó lenne most visszaolvasni. Hosszú idő ez a majdnem 15 hónap.

Szóval, idén december 23-án lesz 15 hónapos Sári. Izgalmas Karácsony elé nézünk. Meséskönyvben nézegetjük már a karácsonyfát, meg mesélünk neki a kis Jézusról. Meg is mutatja a könyvében. :) Mintha csak tudná, Övé a "főszerep" Karácsonykor! :) Ő hozza a fát, az ajándékokat. Mivel mindenhez hangot "rendelünk", megtanuljuk, melyik állat/tárgy/gép milyen hangot ad, nem igazán érti, a kis Jézus miért nem mond semmit. :) Sári szerintem nagyon fogja élvezni a nagy jövés-menést. Amúgy is egy rendkívül társasági kislány. 23-án testvéremék jönnek Győrből. Már nagyon várja Sári, minden reggel telefonon hívja Boldit. Vagyis csak úgy csinál, minden egyes mozdulatunkat leutáznozza. :) Szenteste Peti édesapjával, szüleimmel, Peti nagybátyjával és nagynénjével ünneplünk itthon.  Karácsony másnapján Peti rokonsága jön hozzánk, majd irány Kanizsa.

Nem volt egyszerű az ajándék választás sem, hiszen Sári nem igazán a korának megfelelő játékokkal játszik. Talán kissé előrébb tart. A Lego nagy szám, kimondottan leköti. Épp ma olvastam egy szakkönyvben, hogy 15 hónaposan 2 kockát is egymásra tudnak már rakni a gyerekek. Hát, a mi Sárink 2 kockával nem sokra menne... OkosügyesmiSárink! <3 Summa summarum 2 doboz lego is kerül a fa alá, meg persze pár ruha, amire amúgy is szükség lenne.

Könnyeket csal szemembe a Karácsony emléke, hiszen sajnos nagyszüleim már nem élnek. Pedig milyen jó volt, mikor Ők is itt voltak még köztünk és együtt lehettünk! Igaz, már rég felnőttek voltunk testvéremmel, de még mindig mi osztottuk ki az ajándékokat! Egyesével, sorban, közben pedig mondtuk, kinek a Jézuskája hozta... :) Szeretném ezt átadni Sárinak is! Szeretném, ha Karácsonykor Ő adná oda mindenkinek az ajándékot. Ezzel is emlékezve Mamiékra, Papiékra!
 
December 27-28 elvileg Petivel elutazunk, Sári anyáéknál marad Kanizsán. 15 hónap után ELŐSZÖR! Nem tudom, hogy fogom viselni. Nagy a várakozás bennem, hiszen szüleim messze vannak, nem tudnak a mindennapokban segíteni. Fáradt vagyok, szükségem van egy kis pihenésre, szükségem van pár órára csak a férjemmel, mégis biztosan lesz egy nagy űr bennem... De erről majd később, Karácsony után, a két napos pihenőnk után... :)